Lassan közeledünk a 40.-ik hét betöltéséig. Para nincsen, inkább már csak túl szeretnék lenni rajta, mert eléggé nehézkes ez az "kis" teher :)
Tegnap megint voltunk NST-n, kezd állandósulni Enci szívhangja, most már többnyire a 130-as pulzusszámon ketyeg a drága, és nem nagyon akart mozogni, úgyhogy megint meggyepálta a szülésznő a pocakomat. Gyerekre nem sok hatással volt, annál inkább énrám, majd kiugrott a szemem a fájdalomtól. Mindenesetre megint produkáltunk egy szép kis cikk-cakkos görbét, aztán jöhet a várakozás a dokira.
Mellettem volt a párom és anyukám is, így ők is figyelemmel kísérték, hogy hogyan zajlik az NST, és utána is velem vártak a dokira.
Már korábban találkoztam vele és mondta, hogy ultrahangozik, ott megtalálom. Be is hívtak, jött velem a párom, és megnéztük (talán utóljára) Picuri Enikőt az ultrahangon keresztül.
Méretei:
BPD: 93 mm
THQ: 97 mm
FL: 72 mm
Koponyafekvés, közepes magzatvíz, Jó doppler, Méhlepény a mellső falon III st.
Szóval minden rendben a "csöppséggel". Méretei és a pocakom nagysága alapján a doki szerint, ídézem "bőven 3 kg fölötti", szerinte olyan 3,5 kg körüli most Enikő.
Mivel most már nagyon szeretném, hogy szüljek, így tegnap anyukámmal lépcsőztünk egyet, semmi eredménye persze.
Legközelebb csütörtökön kell dokihoz menni, akkor meg is fog vizsgálni, kicsit reménykedem benne, hogy akkor már bent is fog tartani a kórházban.
Tegnap megint voltunk NST-n, kezd állandósulni Enci szívhangja, most már többnyire a 130-as pulzusszámon ketyeg a drága, és nem nagyon akart mozogni, úgyhogy megint meggyepálta a szülésznő a pocakomat. Gyerekre nem sok hatással volt, annál inkább énrám, majd kiugrott a szemem a fájdalomtól. Mindenesetre megint produkáltunk egy szép kis cikk-cakkos görbét, aztán jöhet a várakozás a dokira.
Mellettem volt a párom és anyukám is, így ők is figyelemmel kísérték, hogy hogyan zajlik az NST, és utána is velem vártak a dokira.
Már korábban találkoztam vele és mondta, hogy ultrahangozik, ott megtalálom. Be is hívtak, jött velem a párom, és megnéztük (talán utóljára) Picuri Enikőt az ultrahangon keresztül.
Méretei:
BPD: 93 mm
THQ: 97 mm
FL: 72 mm
Koponyafekvés, közepes magzatvíz, Jó doppler, Méhlepény a mellső falon III st.
Szóval minden rendben a "csöppséggel". Méretei és a pocakom nagysága alapján a doki szerint, ídézem "bőven 3 kg fölötti", szerinte olyan 3,5 kg körüli most Enikő.
Mivel most már nagyon szeretném, hogy szüljek, így tegnap anyukámmal lépcsőztünk egyet, semmi eredménye persze.
Legközelebb csütörtökön kell dokihoz menni, akkor meg is fog vizsgálni, kicsit reménykedem benne, hogy akkor már bent is fog tartani a kórházban.
A babáról:
40 hét - vagy 10 holdhónap, ahogy réges-rég számolták - elteltével a magzat megérett a méhen kívüli életre, noha jó tudni, hogy a kismamáknak nem több mint 5%-a kerül a szülőszobába a kiírt időpontban. Különösen az első terhesség esetén fordul elő, hogy a baba akár két héttel is tovább lebzsel a méhben - teljesen érthető módon. Ha a szülés nem következne be a 40. héten, a magzat súlya tovább gyarapszik, a haja és a körme tovább nő, illetve - magzatmáz hiányában - a bőre egyre ráncosabb lesz, pont olyan, mint a miénk egy kiadós fürdés után. Az újszülött átlagos méretei: 3500 gramm és 48-51 cm, bár az egyéni változatosság igen nagy: ez nemcsak a méretekre, de a küllemre is igaz. Noha minden édesanyának a saját gyermeke a legszebb, azért senki ne ijedjen meg, ha a baba egy kicsit máshogy néz ki, mint a képeken: a kicsi vérrel és gyakran magzatmázzal borítva születik meg, a feje deformált lehet, és a bőrön különböző elváltozások - száraz foltok, kiütések - jelentkezhetnek. Ez mind teljesen normális. Az anyai hormonoknak köszönhetően a baba nemi szervei - fiúknál a here, lányoknál a nagyajkak - gyakran megnagyobbodnak, de a születés után pár nappal elnyerik valódi méretüket.
A mamáról:
Végére értél ennek a csodálatos utazásnak. Ha még nem élted át a szülés élményét, valószínűleg rengetegszer képzelted el, milyen lesz. Mindenkinek más - bár abban a nők nagy része egyetért, hogy a világ legszebb érzése -, de van három fázis, ami senkinél nem hiányozhat. Az első fázis főszereplői a tágulás és a fájások. Noha a legtöbb film bemutatása alapján a szülés folyamatának megindulása a magzatvíz látványos elfolyásával kezdődik, valójában ez nem túl gyakori: a szülés akkor kezdődik, amikor az összehúzódások rendszeressé válnak, és mind gyakoriságuk, mind erősségük nő. A kitolási szakot egy viszonylag rövid - 1-2 órás - átmeneti fázis előzi meg, amely alatt az összehúzódások szinte egymást követik. Ezek a fájások nem erősebbek, csak sűrűbbek a többinél, alig 2-3 perc telik el köztük. Ez a szülés legkellemetlenebb szakasza: nagyon sok nő él át remegést, erős émelygést, hányást, de talán vigasztaló, hogy nem tart sokáig, és a végére a méhszáj teljesen kitágul, majd eltűnik. A kitolási szakasz általában már jóval kellemesebb élmény: a kismama úgy érzi, a magzat kitolásával aktív szereplőjévé válik a történéseknek. Az összehúzódások gyakorisága csökken, és a fájás minősége is változik. A szülő nő hamar ráérez, mikor kell nyomnia, és hogyan vegye a levegőt annak érdekében, hogy minél hatékonyabban haladjon előre a kicsi a szülőcsatornában. Ha nem érezné eléggé a nyomások szükségét, a szülésznő segít neki a kellő időben. Ha gátmetszésre van szükség - ami manapság már nem rutinszerű -, az ennek a szakasznak a végén történik, szinte csak egy-két perccel korábban annál, hogy a baba világra jön. Valószínű, hogy az újdonsült édesanya számára a kicsi megszületése után már semmi nem számít, de hátravan még egy fázis, a lepényi szak. Az újszülött világra jövetelét követő egy órában pár enyhe nyomás hatására "megszületik" a méhlepény is, amelynek gondos vizsgálata elengedhetetlen része a biztonságos szülésnek.
40 hét - vagy 10 holdhónap, ahogy réges-rég számolták - elteltével a magzat megérett a méhen kívüli életre, noha jó tudni, hogy a kismamáknak nem több mint 5%-a kerül a szülőszobába a kiírt időpontban. Különösen az első terhesség esetén fordul elő, hogy a baba akár két héttel is tovább lebzsel a méhben - teljesen érthető módon. Ha a szülés nem következne be a 40. héten, a magzat súlya tovább gyarapszik, a haja és a körme tovább nő, illetve - magzatmáz hiányában - a bőre egyre ráncosabb lesz, pont olyan, mint a miénk egy kiadós fürdés után. Az újszülött átlagos méretei: 3500 gramm és 48-51 cm, bár az egyéni változatosság igen nagy: ez nemcsak a méretekre, de a küllemre is igaz. Noha minden édesanyának a saját gyermeke a legszebb, azért senki ne ijedjen meg, ha a baba egy kicsit máshogy néz ki, mint a képeken: a kicsi vérrel és gyakran magzatmázzal borítva születik meg, a feje deformált lehet, és a bőrön különböző elváltozások - száraz foltok, kiütések - jelentkezhetnek. Ez mind teljesen normális. Az anyai hormonoknak köszönhetően a baba nemi szervei - fiúknál a here, lányoknál a nagyajkak - gyakran megnagyobbodnak, de a születés után pár nappal elnyerik valódi méretüket.
A mamáról:
Végére értél ennek a csodálatos utazásnak. Ha még nem élted át a szülés élményét, valószínűleg rengetegszer képzelted el, milyen lesz. Mindenkinek más - bár abban a nők nagy része egyetért, hogy a világ legszebb érzése -, de van három fázis, ami senkinél nem hiányozhat. Az első fázis főszereplői a tágulás és a fájások. Noha a legtöbb film bemutatása alapján a szülés folyamatának megindulása a magzatvíz látványos elfolyásával kezdődik, valójában ez nem túl gyakori: a szülés akkor kezdődik, amikor az összehúzódások rendszeressé válnak, és mind gyakoriságuk, mind erősségük nő. A kitolási szakot egy viszonylag rövid - 1-2 órás - átmeneti fázis előzi meg, amely alatt az összehúzódások szinte egymást követik. Ezek a fájások nem erősebbek, csak sűrűbbek a többinél, alig 2-3 perc telik el köztük. Ez a szülés legkellemetlenebb szakasza: nagyon sok nő él át remegést, erős émelygést, hányást, de talán vigasztaló, hogy nem tart sokáig, és a végére a méhszáj teljesen kitágul, majd eltűnik. A kitolási szakasz általában már jóval kellemesebb élmény: a kismama úgy érzi, a magzat kitolásával aktív szereplőjévé válik a történéseknek. Az összehúzódások gyakorisága csökken, és a fájás minősége is változik. A szülő nő hamar ráérez, mikor kell nyomnia, és hogyan vegye a levegőt annak érdekében, hogy minél hatékonyabban haladjon előre a kicsi a szülőcsatornában. Ha nem érezné eléggé a nyomások szükségét, a szülésznő segít neki a kellő időben. Ha gátmetszésre van szükség - ami manapság már nem rutinszerű -, az ennek a szakasznak a végén történik, szinte csak egy-két perccel korábban annál, hogy a baba világra jön. Valószínű, hogy az újdonsült édesanya számára a kicsi megszületése után már semmi nem számít, de hátravan még egy fázis, a lepényi szak. Az újszülött világra jövetelét követő egy órában pár enyhe nyomás hatására "megszületik" a méhlepény is, amelynek gondos vizsgálata elengedhetetlen része a biztonságos szülésnek.
Utolsó kommentek