Először is szeretnék köszönetett mondani (illetve megköszönni) Ingridnek, hogy volt olyan kedves és "élőben" tudosított a szülésről és a kórházi bentlétemről. :)
Másodsorban pedig a dokimnak Dr. Kapus Istvánnak és a szülésznőmnek, Kozma Bettinek, akik végig ott voltak mellettem és még tovább is. Köszönöm, hogy segítettek világrahozni ezt a kis gyönyörűséget, életem (életünk) értelmét.
Tegnap (12.25.-én) hazaengedtek végre Minket a kórházból. Tejcsi van már a 3.-ik nap óta, a hasam még minidg nagyon fáj, holnap lesz varratszedés, fejfájás múlóban (ami a császár egyik utóhatása lehet), helyette van iszonyú nagy fáradtság.
Megvolt az első esténk is, persze nem telt el eseménytelenül. Azt hiszem túlette magát, ezért volt állandóan nyügős, meg kicsit fájfalta a pociját is, szóval óránként volt fent, nagyon lassan mentek a percek. Kb. 1-2 órát aludtam.
Reggelre pedig minden megváltozott és hozta a jó kis formáját, 2-3 óránként evés, közben meg szunya ezerrel. Ma kiadta az esti tejcsi végtermékét, pelust-pelus után cseréltem, de legalább rendbe jött a pici pocija :)
És hát íme Ő, a mi kis szemünk fénye!!!!
Utolsó kommentek