Picuri élete

Ez a csodálatos hónap nekem pont a nagy melegre esett. A nappaliban több mint 33 fok volt, csak úgy lehetett kibírni, hogy vizes törülközővel próbáltam hűteni magam. Jóformán egész nap feküdtem, mert ha megmozdultam, akkor elkezdtem izzadni, és borzasztó kényelmetlen volt. Hiába fürödtem le napjában többször is, csak pillanatnyi enyhülést hozott.
17 hetesen látogattam meg legközelebb az orvosomat, ahol már meghallgatuk Doppler vizsgálóval a kicsinek a szívhangját. Valami csodálatos, földöntúli érzés volt, amikor meghallottam a gyors kis szívverését. Ilyenkor mindig elérzékenyülök, de azt hiszem egy kicsit furán jött volna ki, ha a vizsgálóasztalon elpityergem magam (bevallom egyszer azért megtörtént... abban a pillanatban, amikor ultrahangon megláttuk, hogy ver a szíve...na akkor nem bírtam).
Megbeszéltük a dokival, hogy legközelebb mikor találkozunk, mikor lesz a 20. heti ultrahang, amit én már borzasztóan vártam.
Azon a napon még voltunk egy 4D-s ultrahangon is... 30 perces volt, és valami fantasztikus érzés volt látni a picikét, olyan édes volt :) Sajnos képet nem sikerült róla normálisat csinálni róla. A 3D-s képeken nem lehetett kivenni a picit, de a 2D-s felvételen nagyon jól ábrázolódott. 60%-ban kislányt mondtak a nemére, azért mi még nem könyveltük el, hogy kislány.
Eredményeink:
Grav.s: 17 hét +4 nap
BPD : 38 mm
HC: 139 mm
THQ: 32 mm
AC: 101 mm
FL: 24 mm
Átlagos magzatvíz. Lepény a mellső falon.

Aztán megtörtént a baj... 19.hét, egy fülledt és meleg vasárnap... Reggel úgy keltem fel, hogy fájt az oldalam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mondván, hogy biztosan csak a baba csücsül valamimen és azért érzem az oldalamat. Még elmentünk nagybevásárolni délelőtt a párommal, és egyre inkább éreztem a fájdalmat. Mire hazaértünk és elpakoltam az élelmiszereket, már nem tudtam nem tudomást venni róla. Hát lepihentem, mert ha vízszintesben voltam, akkor nem éreztem annyira a fájdalmat. Ebédelni sem volt már kedvem, csak feküdni. Na erre már felfigyelt a párom is, de akkor már csak nyögdécselni tudtam. Elhatároztuk, hogy bemegyünk az ügyeletre, nehogy a babával legyen valami gond. Annyira féltem, hogy a picivel valami baj lesz, hogy állandóan görbült a szám széle, és csak pityeregni tudtam.
Ügyeleten felküldtek vizsgálat nélkül a nőgyógyászatra, mondván, hogy nem vizsgálnak meg, mert kismama vagyok. Felmentünk a nőgyógyászatra, ahol azt hitték szülünk, felküldtek a szülészetre (egy szinttel feljebb), onnan pedig vissza a nőgyógyászatra, mert kiderült, hogy nem szülünk, csak valami nagyon fáj.
Ügyeletes orvos nagy nehezen előjött, mikor már szabályosan sírtam a fájdalomtól, megvizsgált, méhszáj zárt, semmi baj. Azért mondták, hogy befektetnek egy magnézium infuzióra, majd másnap (hétfőn) pedig elküldenek egy hasi-, és egy magzati ultrahangra. Pont kapóra jött, mert másnap lett volna az az ultrahang, amit még korábban a dokimmal megbeszéltem.
Lefolyt a magnézium infuzió (addigra megjött a párom a kórházi cuccaimmal), kellemesen megnyugodtam a magnézium jótékony hatásától. Ám ez a kellemes zsibbasztó érzés sajnos estére kezdett szertefoszlani, és éjszaka már alig tudtam aludni.
Másnap reggel 7-kor azzal kezdtem, hogy felhívtam az orvosomat, elnézést kértem tőle, hogy zaklatom, elmeséltem neki, hogy mi a helyzet. Megígérte, hogy velem kezdi a reggelt, 8-ra bent van a kórházban. Doki jött, megvizsgált, majd elmentünk megnézni a picit az ultrahangon.
Eredményeink:
Terhességi UH: egy élő magzat
BPD: 47,5 mm
Kpf  (erre nemigazán jöttem rá, de most már tisztán világos, ez a koponyafekvés volt)
THQ: 35,5 mm
FL: 31 mm
Kp. magzatvíz. Lepény a mellső falon. A jelenleg érvényben lévő protokoll szerint vizsgálva, épnek tűnő magzati anatómia.
És természetesen a doki kislányt mondott a nemére :)

Valamikor a nap folyamán még leküldtem az urológiára, hasi ultrahangra. Na itt kiderült a baj forrása. Vesekő! Továbbá találtak még több epekővet is, ami persze szerncsére nem okozott (és a mai napig nem okoz) gondot.
Összesen 6 napot töltöttem bent. Ezalatt napi 3-4 liter folyadékot kellett legalább meginni, de közben még volt olyan nap is, amikor +2 litert kaptam intravénásan is. Ki voltam száradva, és addig nem engedtek haza, amíg görcsölök.
Péntek délelőtt hazaengedtek, de estére megint görcsöltem, úgy voltam vele, hogy "csakazértsem" megyek vissza a kórházba. Úgy engedtek utamra, hogy No-Spa-t szedhetek, ha görcsölök, és ezt be is szedtem, de ettől függetlenül óránként ébredtem a görcsök miatt. Reggelre semmi bajom nem lett és azóta sem (kopp-kopp-kopp) volt semmi görcsölés. Igaz a kánikula is elmúlt, és azóta sokkal jobban odafigyelek, hogy mennyit iszom.

Ebben a könyvben az első trimeszter a 12. hétig tart, eszerint fogok én is haladni.

Mindenki, aki ebben a csodálatos, eufórikus hangulatban van, felmerül, hogy vajon milyen módon közli  szeretteivel a nagy hírt. Mi először a félelem miatt nem akartuk elmondani a 10.-ik hétig, mondván, hogy ha már az első 10 héten túl van, akkor nagy eséllyel marad meg a terhesség. Felmerült az is, hogy várunk a 12.-ik hétig, az a legtutibb, de végülis már nem bírtuk magunkba fojtani, elhatároztuk, hogy amint meglesz a pici szívhangja, akkor elmondjuk. Azon a héten töltöttem be a 7. hetemet. Anyák napja arra a hétvégére esett. Mi sem jobb választás arra, hogy anyák napján jelentsük be, csodálatos hír lehetett volna belőle. Azért mondom ezt feltételes módban, úgyanis azon a héten sajnos történt egy súlyos baleset a családban, és az egésznek majdhogynem az értelmét veszítette.
Párom édesapja szenvedett súlyos sérüléseket, azon az estén végig bent voltunk a kórházban, mindannyian aggódtunk az életéért. Én még ráadásul a picimért is, nehogy a nagy megrázkodtatásban baj legyen. Végül aztán pár nappal később elmeséltük párom anyukájának, hogy babát várunk, persze teljesen másképp jött le, mint azt ahogy szerettük volna, de hát akkor már nem is a hír volt a lényeg...
Édesanyáméknak telefonban mondtam el, mivel ők külföldön tartozkodnak, szegénykém még sírva is fakadt. Jó volt hallani, hogy a meghatottságtól könnyek szöknek a szemébe, szerettem volna akkor nagyon átölteni. A vége az lett, hogy mind a ketten pityeregtünk a telefonban. A szüleim most lesznek először nagyszülők, és ez egy hatalmas hír volt számukra.

10.hét:
A 10. hétre a magzat összes létfontosságú szerve kialakult, és megkezdik összehangolt, közös működésüket. Az agy rohamos fejlődésnek indul: percenként 250 000 idegsejt jön létre az embrionális agyban! Ha a kicsi fiú lesz, a herék megkezdik a tesztoszteron hormon termelését. A külső felépítés is folyamatosan változik, már kialakult a legtöbb ízület: a váll, a könyök, a csukló, a térd és a boka éppúgy, mint az ujjak és a lábujjak. Ez a hét több szempontból is vízválasztó a terhesség szempontjából: a hét végére befejeződik az embrionális szakasz, és kezdetét veszi a magzati periódus. Ez azt is jelenti, hogy ezt követően a veleszületett rendellenességek kialakulására már igen kevés esély van.

11.hét:
Ezen a héten a magzat rohamos növekedésnek indul: most még csak 50 mm hosszú és körülbelül 8 grammot nyom, de a 20. hétig eléri a 15 cm-es hosszúságot és a 250 grammos súlyt. Ehhez a fejlődéshez szükség van a méhlepényben lévő erek méretének és számának a növekedéséhez is, hogy kellő mennyiségű tápanyaggal lássák el a kicsit. A fej mérete irreálisan nagynak tűnik: a test hosszának a felét teszi ki! A fülek vándorlása megindul az őket megillető helyre. A külső nemi szervek a hét végére már felismerhetők: a genitáliák bimbója a fiúknál hímvesszővé, a lányoknál csiklóvá és nagyajkakká formálódik.

12.hét:
Folytatódik az agy intenzív fejlődése, miközben a magzat feje egyre inkább hasonlítani kezd az újszülöttéhez: ezen a héten kialakul az orr és az áll. A belső szervekben jelentős változások állnak be: a baba szervezete először választ ki vizeletet, amelyet a magzatvízbe ürít. A belek már elférnek a hasüregben, és megkezdődik bennük a simaizmok ritmusos mozgása. Ezt perisztaltikának hívják, és az emésztésben fog segíteni. (forrás: Házipatika)

A 12. heti ultrahangom lelete a következő volt:
Iu egy élő magzat.
BPD: 20 mm
CRL: 57 mm
Jelenleg durva malformáció nem látható.

Rövidítések jelentése:
BPD (Biparietaler Durchmesser, biparietal diameter) vagy bip-s a fej szélessége, a két halánték közötti távolság. A 13. hét után mérhető, ekkor mintegy 2,4 cm, a terhesség végén 9,5 cm körüli értéket ad. A babák alkati különbözősége miatt azonos súlyú babáknál a BPD értéke eltérő lehet. Méretéből (az AC és FL értékekkel együtt) 10%-os közelítéssel megadható a magzat súlya.

CRL (Crown-Rump Length) vagy SSL (Scheitel-Steiss-Länge), azaz ülőmagasság:
Nyújtott testhelyzetben lehet a legpontosabban mérni a baba feje tetejétől a farkcsontjáig húzódó ülőmagasságot. Segítségével lehet a legpontosabban meghatározni a magzat korát a 7. és 13. terhességi hét között, a 20. hétig mérik.

Az ultrahangos leleten a műszertől és a programtól függően angol vagy német rövidítések olvashatók, melyek jelentése röviden a következő: (forrás:Babaszoba)

AC (abdominal circumference) vagy AU (Abdomenumfang) haskörfogat:
A késői terhesség idején mérendő legfontosabb érték, mely nem a magzat korára, sokkal inkább hosszára és súlyára, azaz egészséges növekedésére vonatkozó információval szolgál.

APD/AD (abdomen anterior-posterior diameter). A has (abdomen) mérete, a gerinctől a hasfalig mért távolság.

ATD, TAD (Abdomen transversaler Durchmesser, diameter) a has szélessége has, a has két oldala közötti távolság.

FS (Fruchtsackdurchmesser) A petezsák átmérője, mely az ötödik terhességi héttől látható, a terhesség korai bizonyítéka.

FL (Femur Länge, femur length) a combcsont hossza: A magzat leghosszabb csontja, mérete a baba hosszanti növekedéséről ad információt. Jelentősége a BPD-értékhez hasonló. A 14. héten 1,5 cm körüli csont a várandósság végére 7,8 centi körülire nő.

Gest. hét, gesztációs azaz terhességi hét.

HL vagy HUM (Humerus Länge, humerus length) a felkarcsont hossza.

TTD (Transverse Thoracic Diameter) vagy THQ (thorax-quer) mellkasi átmérő.

HC (head circumference), HU (Hauptumfang), KU (Kopfumfang) fejkörfogat.

OFD vagy FOD (Fronto-occipitaler Durchmesser, fronto-occipital diameter), a homlok és tarkó közötti távolság, azaz a fej hosszanti mérete.

Természetesen nem mindegyik rövidítést sikerült leírni, megkeresni, de ezek a legjellemzőbbek.

És befejezésül egy kép Picuriról 12. hetes korában. Hát nem gyönyörű?