Ezt a cikket is a Nők Lapja Cafén találtam, eléggé idevaló :)
A kórházban a kézi vizsgálat és a felvételkor készített CTG, vagyis a műszeres fájás és magzati szívhangfigyelés egyértelműen tisztázza, hogy megindult-e a szülés. Az sem szégyellnivaló, ha mégis vaklármának bizonyult az egész! Ha nem lakunk túlságosan messze a kórháztól, ilyen esetben célszerűbb hazamenni, s türelmesen várakozni. Próbáljunk úrrá lenni csalódottságunkon, s gondoljunk arra, nem versenyfutásról van szó, s jobban járunk, ha a természetre bízzuk, milyen ütemben zajlik le a szülés. Ezt persze könnyebb tanácsolni, mint végrehajtani, ám ilyenkor kincset ér, ha nyugodtan álomra hajthatjuk a fejünket.
Amíg a magzatnál semmilyen aggasztó, állapotromlásra, rossz ellátottságra, oxigénhiányra, csökkent lepényi működésre utaló jel nem tapasztalható, általában várni szoktak. Nehezebb a helyzet, ha a kismama a kórházi bentfekvés miatt türelmetlen, s bosszantják az ilyenkor szokványosnak számító kellemetlenségek.
Igen fontos, hogy ilyen helyzetben megbeszéljük az orvossal a valódi kockázatot, s ne azt várjuk tőle, hogy „végre csináljon valamit". A szülést megindító összetett folyamatok, hormonális hatások fokozatosan alakulnak ki, hatásuk nem egyik pillanatról a másikra érvényesül. Ritka kivételektől eltekintve nyugodtan kiindulhatunk abból, hogy a baba elindul majd, ha már útra kész. Várjunk rá türelemmel és megértéssel. Ne túlesni akarjunk a szülésen, inkább engedjük, hogy saját ütemében bontakozhasson ki.
Az utolsó hetekben növekvő türelmetlenséggel figyeljük óriásira növekedett pocakunkat. Mikor tapasztalunk végre valami csalhatatlan jelet, mely arra utal, hogy hamarosan magunkhoz ölelhetjük várva várt gyermekünket? Hiszen még a második, harmadik babára várva is érhetik meglepetések a kismamát.
Meglehet, hogy minden úgy megy majd, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A kismamák számára írott ismeretterjesztő irodalomban a kérdés általában úgy merül fel, hogy mikor célszerű elindulni a kórházba. Első helyen említik a megfelelő erősségű méhösszehúzódásokat és/vagy a magzatvíz elfolyását. A jóslófájások rendszerint rövidek, nem fájdalmasak, a kismama csupán a méh keményedését észleli. A valódi méhösszehúzódások harminc-hatvan másodpercig tartanak, igen erőteljesek és rendszeresen ismétlődnek. Akkor érdemes kórházba indulni, ha először szülőknél öt percenként, többedszer szülőknél tíz percenként jelentkeznek.
A kórházban a kézi vizsgálat és a felvételkor készített CTG, vagyis a műszeres fájás és magzati szívhangfigyelés egyértelműen tisztázza, hogy megindult-e a szülés. Az sem szégyellnivaló, ha mégis vaklármának bizonyult az egész! Ha nem lakunk túlságosan messze a kórháztól, ilyen esetben célszerűbb hazamenni, s türelmesen várakozni. Próbáljunk úrrá lenni csalódottságunkon, s gondoljunk arra, nem versenyfutásról van szó, s jobban járunk, ha a természetre bízzuk, milyen ütemben zajlik le a szülés. Ezt persze könnyebb tanácsolni, mint végrehajtani, ám ilyenkor kincset ér, ha nyugodtan álomra hajthatjuk a fejünket.
Előfordulhat, hogy a szülés még néhány napot várat magára. Jobb, ha idegeskedés helyett takarékosan bánunk erőtartalékainkkal. Aki ilyenkor lépcsőzni kezd vagy megerőltető takarításba fog bele, hátha akkor mégis megindul vagy gyorsabban halad a szülés, tévúton jár. Lehet, hogy éppen a felesleges megerőltetés miatti testi kimerültség fogja szükségtelenül elnyújtani a vajúdást.
Terhes várakozás.
Ha elérkezett a szülés számított időpontja, sok kórházban befektetik a kismamát a szülészeti osztályra, hogy rendszeresen ellenőrizhessék a magzat állapotát. Azonban a tapasztalatok szerint csak a gyermekek huszonöt százaléka születik meg ezen a napon. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy meddig lehet várni a ráérős babákra.
Ha elérkezett a szülés számított időpontja, sok kórházban befektetik a kismamát a szülészeti osztályra, hogy rendszeresen ellenőrizhessék a magzat állapotát. Azonban a tapasztalatok szerint csak a gyermekek huszonöt százaléka születik meg ezen a napon. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy meddig lehet várni a ráérős babákra.
Amíg a magzatnál semmilyen aggasztó, állapotromlásra, rossz ellátottságra, oxigénhiányra, csökkent lepényi működésre utaló jel nem tapasztalható, általában várni szoktak. Nehezebb a helyzet, ha a kismama a kórházi bentfekvés miatt türelmetlen, s bosszantják az ilyenkor szokványosnak számító kellemetlenségek.
Igen fontos, hogy ilyen helyzetben megbeszéljük az orvossal a valódi kockázatot, s ne azt várjuk tőle, hogy „végre csináljon valamit". A szülést megindító összetett folyamatok, hormonális hatások fokozatosan alakulnak ki, hatásuk nem egyik pillanatról a másikra érvényesül. Ritka kivételektől eltekintve nyugodtan kiindulhatunk abból, hogy a baba elindul majd, ha már útra kész. Várjunk rá türelemmel és megértéssel. Ne túlesni akarjunk a szülésen, inkább engedjük, hogy saját ütemében bontakozhasson ki.
Utolsó kommentek