Miután megvolt már számtalan teszt, hát elérkezett az időpont az első (illetve jobban mondva a nulladik) ultrahangra. Borzasztóan meg voltam ijjedve attól, hogy rossz helyen fekszik. Szerintem nincsen olyan friss kismami akiben ez nem fordul meg, hogy esetleg méhen kívüli a pici. Ultrahang előtt pár nappal már szinte aludni nem tudtam, folyton ezen járt az eszem, csak jó helyen legyen...
Első ultrahangunk udején 6 hetes voltam, ekkor volt a picike 2,4 mm
"milyen nagy!" - gondoltam, pedig hát az a pár milliméter nem a világ, de nekem azt jelentette. Csodálatos érzés volt látni, hogy jó helyen fekszik. Bár még nem vert a pici szíve, de legalább azt tudtuk, hogy ott van, tényleg ott van!!!!
Első ultrahangunk udején 6 hetes voltam, ekkor volt a picike 2,4 mm
"milyen nagy!" - gondoltam, pedig hát az a pár milliméter nem a világ, de nekem azt jelentette. Csodálatos érzés volt látni, hogy jó helyen fekszik. Bár még nem vert a pici szíve, de legalább azt tudtuk, hogy ott van, tényleg ott van!!!!
Megbeszéltük az orvossal, hogy mikor jöjjünk legközelebb, reméltük, hogy akkor már lesz szívhangja a picinek. Megint egy pár hét reménykedés következett.
Közben pedig elmentünk még ugyanehez a dokihoz vizsgálatra is. Megkérdezte, hogy hol dolgozom, és mikor kiderült, hogy napi 5 órás utazással telik a napom (oda-vissza), és folyamatosan görcsölök, akkor javasolta, hogy gondolkodjak el az otthonmaradáson. Azon a napon még nem vettem komolyan, de otthon elbeszélgettünk a párommal és másnaptól kiírattam magam betegállományba. Azóta is veszélyeztetett terhesként vagyok számontartva. Egészen a 14 hétig görcsöltem. Akkor enyhe nyugtatót (Pipolphen) írt fel a doki, hogy szedjem több mint 10 napig. Bevallom csak egyetlenegy este vettem be a nyugtatót. Akkor szó szerint kiütött több mint 12-13 órára, de másnap úgy éreztem magam, mint aki végigaludta a fél hetet és végre jól érezte magát.
Visszatérve az ultrahangra, sajnos a második ultrahangról nem kaptam képet, mert (mint utóbb kiderült) túlságosan is tele volt a hólyagom és emiatt nem készült normális kép a piciről. Elég volt őt látni, látni, hogy dobog a pici szívkezdeménye. Ekkor esett le a második kő a szívemről. A leletemre azt írta a doki: szabályos petezsák, benne egy élő embrió. Jó szívpulzáció.Ekkor voltam 7 hetes terhes és a baba mérete (CRL - fejtető far távolság) már 12,4 mm volt. Ugye milyen nagy?! :)
Közben pedig elmentünk még ugyanehez a dokihoz vizsgálatra is. Megkérdezte, hogy hol dolgozom, és mikor kiderült, hogy napi 5 órás utazással telik a napom (oda-vissza), és folyamatosan görcsölök, akkor javasolta, hogy gondolkodjak el az otthonmaradáson. Azon a napon még nem vettem komolyan, de otthon elbeszélgettünk a párommal és másnaptól kiírattam magam betegállományba. Azóta is veszélyeztetett terhesként vagyok számontartva. Egészen a 14 hétig görcsöltem. Akkor enyhe nyugtatót (Pipolphen) írt fel a doki, hogy szedjem több mint 10 napig. Bevallom csak egyetlenegy este vettem be a nyugtatót. Akkor szó szerint kiütött több mint 12-13 órára, de másnap úgy éreztem magam, mint aki végigaludta a fél hetet és végre jól érezte magát.
Visszatérve az ultrahangra, sajnos a második ultrahangról nem kaptam képet, mert (mint utóbb kiderült) túlságosan is tele volt a hólyagom és emiatt nem készült normális kép a piciről. Elég volt őt látni, látni, hogy dobog a pici szívkezdeménye. Ekkor esett le a második kő a szívemről. A leletemre azt írta a doki: szabályos petezsák, benne egy élő embrió. Jó szívpulzáció.Ekkor voltam 7 hetes terhes és a baba mérete (CRL - fejtető far távolság) már 12,4 mm volt. Ugye milyen nagy?! :)
Következőben leírom, hogy mi minden történt az első trimeszter befejezéséig, hogyan tudattuk a családdal, és hogyan is szerettük volna eredetileg....
Utolsó kommentek